Ébren fekszem, és félek, hogy eltűnsz és sosem térsz vissza. Ébren fekszem, és azokon a dolgokon rágódom, amelyekről félig-meddig tudok a jövőből. De teljes mértékben hiszem, hogy nekünk együtt kell lennünk.
Félek. Félek a jövőtől, a szavaktól, a kimondottaktól és a még kimondatlanoktól. A fénytől. A sötéttől. És félek ezektől a kicseszett "mi lesz, ha...?" kezdetű gondolatoktól. Borongós egy hangulat 2010 első estéjére... Ugye nem ez lesz egész évben? Ugye ez csak egy babona?
Hajj, de nem kéne ilyeneken gondolkodnom, és nem kéne hagyjam, hogy megrémítsen, mert hiszek abban, amit mondtál, hogy értem megéri... És abban is hiszek, hogy akármilyen messze kerülsz is tőlem egyszer, visszatalálsz... Jajj de hiányzol. :( Mindenhol érezlek. Ez a blog már csak erről szól.
Mennyi a valószínűsége annak, hogy látok egy hullócsillagot? Lenne egy kívánságom. Ha már konkrét újévi fogadalmam nem volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése