Itt a tavasz, itt van újra... Ez a legszebb időszak, mikor minden ébredezik, és az embernek is napról napra egyre jobb a hangulata, mert a természet is boldog. Az újjászületés hasznos dolog.Érzem magamon, hogy változok. Eddig alig bírtam elviselni az örökös rossz kedvet, de most tudom, hogy minden máshogy lesz, mert a nap legnagyobb részében nem tudok nem mosolyogni. A napokban értem el egy olyan - tőlem meglepő - szintre, hogy azt mondtam, kedves leszek. Nem csak azokhoz, akikhez minden nap van jó szavam, és szeretek, hanem azokhoz is, akiket eddig nem tudtam elviselni. (Persze, hogy nem tudtam... de szép volt a gondolat.) Azt hallottam, hogy az emberek úgy viszonyulnak hozzád, ahogy te viszonyulsz hozzájuk... Talán érdemes lenne kipróbálni. De pont én rejtsem el a fintort...? Valamikor egyszer csak összejön. A tavaszért.
De ahogy az érzelmek terén van fent, úgy van lent is. Sokszor sírok, értelmetlen dolgok miatt, amik akkor igenis világrengetően fontosnak tűnnek, de visszagondolva mégis kár rajtuk hisztizni, vagy szomorkodni. Mégis... akkor miért fáj annyira? Miért csalja ki belőlem a könnyeket az a fájó, szúró érzés ami a lábujjamtól a fejem búbjáig betölt? Gyűlölöm, de utána jobb. Tisztábban látok mindent, és rájövök, hogy tényleg... értelmetlenség. Valahányszor rossz érzésem van valami miatt, arra gondolok, hogy mindennek oka van, és ha az a rossz bekövetkezik, azt valószínűleg én idéztem elő. Beleélem magam, bebeszélem, félek tőle - és így persze, hogy megtörténik, amikor tehetnék is ellene. Vidámabban könnyebb venni a fájdalmat, a sérelmeket, és mindenféle kis szösszenetet, amit előre megérzel valami... elég fura és bizarr módon. De ha stresszelsz miatta, rosszabbul fog érinteni. Persze, az elméletem helyességét még tesztelem... Tudom, hogy így kéne, mégis vagyok olyan szerencsétlen alkat, hogy hogyha nem is mutatom ki, minden a szívemre megy, és csak gyűlik és gyűlik... De már egyre jobban megy arra gondolni, hogy változtathatok.
Még annyi mindent szerettem volna írni, példákkal dobálózni, elmondani, mi az, ami fájt mostanában - de inkább nem írom le. Így is csak depis gondolatokat írok ide, nem kell tetőzni azt. Szóval tavasz van.
