A magány az nem az, ami körülvesz,
Hanem az, ami hiányzik - itt belül.
Ennyire még nem éreztem magam egyedül, mint most. Örülnöm kéne, hogy mindenki jót mulat szombat este, de én mégis sajnálom magam az miatt, hogy én meg itthon posvadok. Én döntöttem így, az is igaz... De akkor még nem tudtam hogy milyen veszettül magányosnak fogom érezni magam. Senki sincs a közelemben, senki sincs msnen akivel jót tudnék beszélni, senki aki tényleg megértene... Olyan szar. És háromnegyed óra múlva február lesz, juhú. Háromnegyed óra múlva elérkezik az a nap, amit egy éve kétes érzelmekkel vártam, hála a délelőtti orvoslátogatásnak és az esti farsangnak. Régen volt, mégis úgy érzem mintha egy év helyett legfeljebb egy hónap múlott volna el azóta. Pedig annyi minden történt, hogy képtelenség lenne belezsúfolni abba a 30/31 napba... Beindult a nosztalgiavonat, ez kell nekem ilyen későn, hat süti után.^^
Sírnom kell, de nem akarok, visszatartanám, de mégsem tudom. És rossz a fogkrémre a sós íz...
Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik.
2009. január 31., szombat
2009. január 30., péntek
I do believe in fairies...
- Bolond az, aki nem képes kifejteni a gondolatait. Mintha idegen országban lennél: mindent látsz, mindent értesz, ami körülötted zajlik, de képtelen vagy kifejezni magad, és nem tudsz segítséget kérni, mert nem érted a nyelvet, amit beszélnek.
- Mindannyian éreztünk már ilyet.
- Így vagy úgy, mindannyian bolondok vagyunk.
Unalom. Méghozzá nagy. Már akkora, hogy azon töprengek valóban létezik e olyan tündérfaj ami a hangulatomért felelős. Hogy rám szórják a port, és megváltozik a kedélyállapotom, vagy elalszom, vagy bármi más. És rájöttem hogy hiszek abban, hogy van. És milyen jó lehet annak lenni... Kicsinek, észrevehetetlennek, és hatalommal bírni valamilyen szinten az emberek felett, repülni, el jó messzire, és álmodni... sokat. Nem mintha alapban nem álmodoznék napjában hatszázszor, minden elbambulásomnál... De tündérként más lenne, mert olyan dolgokba, szituációkba képzelném magam amiket most élek át, emberként. Lehet akkor is érezhetném azt, amit most. Lehet ugyanúgy szerelmes lennék, ugyanabba az emberbe, csak azzal a különbséggel, hogy plátói lenne. Ábrándoznék csókokról, ölelésekről, beteljesült szerelemről, és az egyszerű, mindent körbelengő szeretetről. Szülőkről és normál iskoláról. Meg dolgozatokról, életről. De azt hiszem tényleg a szerelem hiányozna... Nem mintha nem lehetne egy tündér is elvarázsolva egy másik hasonló fajú egyedtől, csak... nem tudom.
Elnézegettem máma a névtelen de szimpatikus szőke csajt aki hirtelen fekete lett, és a barátját. Tetszenek együtt, meg jó is, rossz is volt figyelni őket. Rájöttem kurvaszar egy részben, mert az én szívem fájni kezd. De jó látni mások boldogságát, nagyon is. :) Főleg, hogy mostanában nem vesz körül efféle érzelem. Én magam jól vagyok, köszönöm szépen, lelki egyensúllyal meg minden ami belefér egy önfényező blablába. De a körülöttem levők nem, és talán ez az a valami ami megváltozott, ami hiányzik és más. Kevés a mosolygó ember, az igazi, felhőtlen nevetés, mindenki befásult. Az időjárás vagy ténylegesen komoly gondok? És aggódom. Tudom, nem kéne, de ilyen vagyok és kész. Olyanok miatt aggódom ami az én életemre nagy hatással nincs, de most úgy érzem jogosan félek, mert nem akarom elveszteni magam körül a csillogást, a megértő és vidám tekinteteket, a sok hülyéskedést. A hétfő jó volt ilyen téren... De most. Áhh. :S
És ez megint egy teljesen értelmetlen, tőmondatos bejegyzés lett, de Lina azt mondta szépeket írok. Ezért nem írom le a napjaimat, mert azok sosem szépek és csak önsajnálgatós, borúlátós és öngyilkosságra sarkalló írások lennének.
És akkor is ki fogom egyszer rakni azt a kibaszott rubik kockát.
- Mindannyian éreztünk már ilyet.
- Így vagy úgy, mindannyian bolondok vagyunk.
Unalom. Méghozzá nagy. Már akkora, hogy azon töprengek valóban létezik e olyan tündérfaj ami a hangulatomért felelős. Hogy rám szórják a port, és megváltozik a kedélyállapotom, vagy elalszom, vagy bármi más. És rájöttem hogy hiszek abban, hogy van. És milyen jó lehet annak lenni... Kicsinek, észrevehetetlennek, és hatalommal bírni valamilyen szinten az emberek felett, repülni, el jó messzire, és álmodni... sokat. Nem mintha alapban nem álmodoznék napjában hatszázszor, minden elbambulásomnál... De tündérként más lenne, mert olyan dolgokba, szituációkba képzelném magam amiket most élek át, emberként. Lehet akkor is érezhetném azt, amit most. Lehet ugyanúgy szerelmes lennék, ugyanabba az emberbe, csak azzal a különbséggel, hogy plátói lenne. Ábrándoznék csókokról, ölelésekről, beteljesült szerelemről, és az egyszerű, mindent körbelengő szeretetről. Szülőkről és normál iskoláról. Meg dolgozatokról, életről. De azt hiszem tényleg a szerelem hiányozna... Nem mintha nem lehetne egy tündér is elvarázsolva egy másik hasonló fajú egyedtől, csak... nem tudom.
Elnézegettem máma a névtelen de szimpatikus szőke csajt aki hirtelen fekete lett, és a barátját. Tetszenek együtt, meg jó is, rossz is volt figyelni őket. Rájöttem kurvaszar egy részben, mert az én szívem fájni kezd. De jó látni mások boldogságát, nagyon is. :) Főleg, hogy mostanában nem vesz körül efféle érzelem. Én magam jól vagyok, köszönöm szépen, lelki egyensúllyal meg minden ami belefér egy önfényező blablába. De a körülöttem levők nem, és talán ez az a valami ami megváltozott, ami hiányzik és más. Kevés a mosolygó ember, az igazi, felhőtlen nevetés, mindenki befásult. Az időjárás vagy ténylegesen komoly gondok? És aggódom. Tudom, nem kéne, de ilyen vagyok és kész. Olyanok miatt aggódom ami az én életemre nagy hatással nincs, de most úgy érzem jogosan félek, mert nem akarom elveszteni magam körül a csillogást, a megértő és vidám tekinteteket, a sok hülyéskedést. A hétfő jó volt ilyen téren... De most. Áhh. :S
És ez megint egy teljesen értelmetlen, tőmondatos bejegyzés lett, de Lina azt mondta szépeket írok. Ezért nem írom le a napjaimat, mert azok sosem szépek és csak önsajnálgatós, borúlátós és öngyilkosságra sarkalló írások lennének.
És akkor is ki fogom egyszer rakni azt a kibaszott rubik kockát.
2009. január 29., csütörtök
Chiquitita
Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.
A mai nap csak azért mert tetszett. Mert szeretek esőben átsétálni a suliudvaron, rejtegetve az angol füzeteket, szeretek énekelni rajz órán, és idegeskedni egy dolgozat miatt. Jól elbasztam. De túlélem.^^
Kírácskám megihletett, igen, megint. :) Túl sebezhető vagy, bogaram, és ezt nem szabad. Tudom, az ember kívülről máshogy látja a dolgokat, és hogy darabokra vagy törve, és én csak egyetlen részt tudok visszaragasztani a szívedből, de próbálkozom, mert nekem tényleg fontos vagy és szeretlek, meghát mégiscsak jobban hangzik, hogy az Emese egy helyett több darabot forrasztott vissza, no. :D Tényleg ne törődj velük. Az ember csalódik, néha rossz kritikát kap, de nem szabad hátranézni, rájuk nézni, hanem csak előre és azokkal foglalkozni akik próbálják építeni az önbizalmad és nem lerombolni egyetlen megjegyzéssel. Nem barátok. A barát önzetlen, kitartó, segít a bajban és nem a földbe tipor. Én már megtanultam... Sajnálom, hogy most neked kell.
És hjajj, Domcsika vele buszozni jó. *.* Annyi dolgot megtud az ember, amennyit egy hónap alatt nem szedne össze. És én akarok menni hozzá, most, beszélgetni. Én, hozzá. Az emberek változnak. Változok. Változunk. :D Ez most olyan fúdenagyváltozás felé.^^
De ahogy így belegondolok nem csak felé... Egy csomó emberről megváltozott a véleményem. Valami nem ugyanaz. De nem tudom mi. Majd kiderül, remélem, és ügyes vagyok, optimista, úgyhogy ki is fog. :D
Ez most olyan kusza lett, de az egész mindenem belül hatalmas zűrzavar, de élvezem. Ez a fontos, nem? És írjatok blogot mert nem tudok mit olvasni. o.O
Szivárvány.
A mai nap csak azért mert tetszett. Mert szeretek esőben átsétálni a suliudvaron, rejtegetve az angol füzeteket, szeretek énekelni rajz órán, és idegeskedni egy dolgozat miatt. Jól elbasztam. De túlélem.^^
Kírácskám megihletett, igen, megint. :) Túl sebezhető vagy, bogaram, és ezt nem szabad. Tudom, az ember kívülről máshogy látja a dolgokat, és hogy darabokra vagy törve, és én csak egyetlen részt tudok visszaragasztani a szívedből, de próbálkozom, mert nekem tényleg fontos vagy és szeretlek, meghát mégiscsak jobban hangzik, hogy az Emese egy helyett több darabot forrasztott vissza, no. :D Tényleg ne törődj velük. Az ember csalódik, néha rossz kritikát kap, de nem szabad hátranézni, rájuk nézni, hanem csak előre és azokkal foglalkozni akik próbálják építeni az önbizalmad és nem lerombolni egyetlen megjegyzéssel. Nem barátok. A barát önzetlen, kitartó, segít a bajban és nem a földbe tipor. Én már megtanultam... Sajnálom, hogy most neked kell.
És hjajj, Domcsika vele buszozni jó. *.* Annyi dolgot megtud az ember, amennyit egy hónap alatt nem szedne össze. És én akarok menni hozzá, most, beszélgetni. Én, hozzá. Az emberek változnak. Változok. Változunk. :D Ez most olyan fúdenagyváltozás felé.^^
De ahogy így belegondolok nem csak felé... Egy csomó emberről megváltozott a véleményem. Valami nem ugyanaz. De nem tudom mi. Majd kiderül, remélem, és ügyes vagyok, optimista, úgyhogy ki is fog. :D
Ez most olyan kusza lett, de az egész mindenem belül hatalmas zűrzavar, de élvezem. Ez a fontos, nem? És írjatok blogot mert nem tudok mit olvasni. o.O
Szivárvány.
2009. január 15., csütörtök
Terjesszük az igét
Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.
Mi lennék ha...
...hónap lennék: május
...a hét egy napja lennék: szombat
...a nap egy időpontja lennék: hajnal
...bolygó lennék: Merkúr
...tengeri állat lennék: delfin
...berendezési tárgy lennék: ágy
...bűn lennék: bujaság
...történelmi személy lennék: Eva Peron
...folyadék lennék: cherry
...drágakő lennék: zafír
...fa lennék: fűz
...madár lennék: papagáj
...szerszám lennék: harapófogó
...virág lennék: dália
...időjárás lennék: eső a napsütésben szivárvánnyal
...mesebeli lény lennék: nimfa
...hangszer lennék: gitár
...állat lennék: vidra
...szín lennék: narancssárga
...érzelem lennék: izgalom
...zöldség lennék: fúj… ^^ brokkoli.
...hang lennék: kacaj
...elem lennék: levegő
...autó lennék: Maybach Exelero
...dal lennék: Take That – Rule the world
...film lennék: Moulin Rouge
...könyv lennék: Kevin Brooks - Lucas
...étel lennék: pizza
...hely lennék: játszótér
...íz lennék: sós
...illat lennék: vaníliaillat
...hit lennék: anarchizmus
...testrész lennék: száj
...arckifejezés lennék: somolygás
...tanóra lennék: német
...rajzfilm lennék: Hamupipőke
...mértani alakzat lennék: pentagramma, ha nem is az
...szám lennék: 2
...ruhadarab lennék: farmer
...ékszer lennék: fülbevaló
...kiegészítő lennék: sál
...szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés
...rovar lennék: katica
...gyümölcs lennék: kiwi
...sminkes cucc lennék: alapozó
...festmény lennék: Salvador Dalí: Meditatív rózsa
...szobor lennék: Erosz szobor a Piccadilly Circus-on
...épület lennék: El Escorial
Mi lennék ha...
...hónap lennék: május
...a hét egy napja lennék: szombat
...a nap egy időpontja lennék: hajnal
...bolygó lennék: Merkúr
...tengeri állat lennék: delfin
...berendezési tárgy lennék: ágy
...bűn lennék: bujaság
...történelmi személy lennék: Eva Peron
...folyadék lennék: cherry
...drágakő lennék: zafír
...fa lennék: fűz
...madár lennék: papagáj
...szerszám lennék: harapófogó
...virág lennék: dália
...időjárás lennék: eső a napsütésben szivárvánnyal
...mesebeli lény lennék: nimfa
...hangszer lennék: gitár
...állat lennék: vidra
...szín lennék: narancssárga
...érzelem lennék: izgalom
...zöldség lennék: fúj… ^^ brokkoli.
...hang lennék: kacaj
...elem lennék: levegő
...autó lennék: Maybach Exelero
...dal lennék: Take That – Rule the world
...film lennék: Moulin Rouge
...könyv lennék: Kevin Brooks - Lucas
...étel lennék: pizza
...hely lennék: játszótér
...íz lennék: sós
...illat lennék: vaníliaillat
...hit lennék: anarchizmus
...testrész lennék: száj
...arckifejezés lennék: somolygás
...tanóra lennék: német
...rajzfilm lennék: Hamupipőke
...mértani alakzat lennék: pentagramma, ha nem is az
...szám lennék: 2
...ruhadarab lennék: farmer
...ékszer lennék: fülbevaló
...kiegészítő lennék: sál
...szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés
...rovar lennék: katica
...gyümölcs lennék: kiwi
...sminkes cucc lennék: alapozó
...festmény lennék: Salvador Dalí: Meditatív rózsa
...szobor lennék: Erosz szobor a Piccadilly Circus-on
...épület lennék: El Escorial
2009. január 11., vasárnap
Egy lepke
Ebben a pillanatban 6.470.818.671 ember él a világon. Vannak, akik félnek, vannak, akik hazatérnek, vannak, akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat, mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúskodásra születtek, mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember él a földön, több mint 6 milliárd lélek, és néha csak egyetlen-egyre lenne szükségünk.
Miért van az, hogy ha koncentrálok a jókedvre, akkor mindig sírás lesz a vége?^^ Ha teljesen közömbös akarok maradni, és elhatározom, hogy most márpedig semmilyen rossz emlék nem fog kihozni belőlem egy fanyar grimaszt sem, akkor biztosan belebőgöm az emlékeket a párnámba. Kivétel nélkül így van... Elsírtam a pénteket, a tegnapot, azt, amilyen volt, és azt, amilyen lehetett volna. Hiába nem akarom hangoztatni, mert nem szeretném ha marcangolná magát, de fájt. És tegnap megfogadtam magamnak, hogy kiírom. Magamnak. Neked.
A szenvedés tulajdonképpen -bár csöppet erős- de elég jól kifejezi azt az állapotot, amiben akkor voltam, 2007 novemberében, decemberében, és az újév januárjában amíg el nem jött az a bizonyos farsangi összezördülés, amikor egyszerre voltam boldog és szomorú a történések miatt. Mostmár belátom, hogy tényleg szenvedtem valamilyen szinten. Attól, ahogy viselkedtél, és attól, hogy éreztem magam. Mert annyira változó volt, hogy álltál hozzám, néha mosolyogva, poénkodva, néha pedig úgy mintha bűn lenne a létezésem is - elnagyzolt, de kifejező, ugyanis tényleg így éreztem. Néha reménykedtem, hogy valamicske esélyem mégis lehet, az ölelgetéseid és az órai figyelésed miatt, amire az esetek nagy sorában szinte mindig a Barbi hívta fel a figyelmemet.^^ Aztán pedig több napig semmi, ami lelombozott. Februárra már ott voltam vele, hogy nem érdekelsz, mégha nem is voltam tisztában pontosan az érzéseimmel. De mégiscsak zavaró volt, hogy mindig azt vártam mikor szólsz hozzám... És ez volt az amiről a Barbi beszélt, mert vele megosztottam mindent, bár nem annyit mint később a Rebekával.^^
A lelkecskémnek már a ducizásod sem tett jót, és az hogy azt hajtogattad hogyha nem mondom el ezt, akkor nem szeretsz és menjek onnan. :P Lelki terrorizálás kéremszépen, de legyőztem a kísértést arra, hogy megvárjam, te gyere oda puszizkodni, és én mentem hozzád. De aztán a matek óra utáni dolog... tényleg nem baj, nem haragszom, és semmi, mert lehetnek az embernek rossz pillanatai, de úgy éreztem mintha arcon csaptak volna. A 11 hónap alatt soha nem reagáltál így... És én tényleg csak puszit akartam adni. Olyan volt mintha nyűgnek éreznéd, hogy odamentem, épp ezért mentem virágot locsolni. És akkor a Barbi olyat mondott, hogy ez hasonlít arra, mikor a kapcsolat végén kihűlnek az érzelmek, és én ezt nem akarom... :'( Tudom, hogy ez nem így van, vagyis azt akarom hinni, hogy ez nem így van, ezért nem szóltam semmit. Én is szoktam ilyen lenni, akkor miért papolnék? :) De rosszul esett.
Szeretem hogy vagy nekem, mégha ezentúl lesznek is ilyen pillanatok. Szeretnék még további 11 hónapot veled... és még sok szombat délutánt, a tegnapi elmaradásának bepótolása címen. :) És szeretnék veled Pécsre menni, a janusra, és felrakni a világ legnagyobb lakatját, ha csak babona is az egész... Szeretlek.
Az a 20 perc pedig... nem tudom mikor van ínséges idő, de te tudod mikor hiányzom annyira, hogy felhívj. :P
Miért van az, hogy ha koncentrálok a jókedvre, akkor mindig sírás lesz a vége?^^ Ha teljesen közömbös akarok maradni, és elhatározom, hogy most márpedig semmilyen rossz emlék nem fog kihozni belőlem egy fanyar grimaszt sem, akkor biztosan belebőgöm az emlékeket a párnámba. Kivétel nélkül így van... Elsírtam a pénteket, a tegnapot, azt, amilyen volt, és azt, amilyen lehetett volna. Hiába nem akarom hangoztatni, mert nem szeretném ha marcangolná magát, de fájt. És tegnap megfogadtam magamnak, hogy kiírom. Magamnak. Neked.
A szenvedés tulajdonképpen -bár csöppet erős- de elég jól kifejezi azt az állapotot, amiben akkor voltam, 2007 novemberében, decemberében, és az újév januárjában amíg el nem jött az a bizonyos farsangi összezördülés, amikor egyszerre voltam boldog és szomorú a történések miatt. Mostmár belátom, hogy tényleg szenvedtem valamilyen szinten. Attól, ahogy viselkedtél, és attól, hogy éreztem magam. Mert annyira változó volt, hogy álltál hozzám, néha mosolyogva, poénkodva, néha pedig úgy mintha bűn lenne a létezésem is - elnagyzolt, de kifejező, ugyanis tényleg így éreztem. Néha reménykedtem, hogy valamicske esélyem mégis lehet, az ölelgetéseid és az órai figyelésed miatt, amire az esetek nagy sorában szinte mindig a Barbi hívta fel a figyelmemet.^^ Aztán pedig több napig semmi, ami lelombozott. Februárra már ott voltam vele, hogy nem érdekelsz, mégha nem is voltam tisztában pontosan az érzéseimmel. De mégiscsak zavaró volt, hogy mindig azt vártam mikor szólsz hozzám... És ez volt az amiről a Barbi beszélt, mert vele megosztottam mindent, bár nem annyit mint később a Rebekával.^^
A lelkecskémnek már a ducizásod sem tett jót, és az hogy azt hajtogattad hogyha nem mondom el ezt, akkor nem szeretsz és menjek onnan. :P Lelki terrorizálás kéremszépen, de legyőztem a kísértést arra, hogy megvárjam, te gyere oda puszizkodni, és én mentem hozzád. De aztán a matek óra utáni dolog... tényleg nem baj, nem haragszom, és semmi, mert lehetnek az embernek rossz pillanatai, de úgy éreztem mintha arcon csaptak volna. A 11 hónap alatt soha nem reagáltál így... És én tényleg csak puszit akartam adni. Olyan volt mintha nyűgnek éreznéd, hogy odamentem, épp ezért mentem virágot locsolni. És akkor a Barbi olyat mondott, hogy ez hasonlít arra, mikor a kapcsolat végén kihűlnek az érzelmek, és én ezt nem akarom... :'( Tudom, hogy ez nem így van, vagyis azt akarom hinni, hogy ez nem így van, ezért nem szóltam semmit. Én is szoktam ilyen lenni, akkor miért papolnék? :) De rosszul esett.
Szeretem hogy vagy nekem, mégha ezentúl lesznek is ilyen pillanatok. Szeretnék még további 11 hónapot veled... és még sok szombat délutánt, a tegnapi elmaradásának bepótolása címen. :) És szeretnék veled Pécsre menni, a janusra, és felrakni a világ legnagyobb lakatját, ha csak babona is az egész... Szeretlek.
Az a 20 perc pedig... nem tudom mikor van ínséges idő, de te tudod mikor hiányzom annyira, hogy felhívj. :P
2009. január 10., szombat
A mosoly értéke
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!”
(Dale Carnegie: Sikerkalauz)
Nemtudom miért, de ez megfogott. Meg hát mindig is mosolypárti voltam, így berakom, ha már csinosítgatom a blogomat... Sokan elfelejtik, mennyire könnyű megejteni egy sokatmondó mosolyt, lehet az bármily féle: kedves, gúnyos, más változatként ironikus, vagyesetleg félénk, tartózkodó, szemtelen, kihívó... Vagy szomorú. De minden helyzetben megállja a helyét. Mosolyogni kell, és az élet kiszépül. :)
Kezd hippis lenni a felfogásom...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)