Anita Scythe és sokan mások. *.*

Én is egyszer költő leszek, író... Vadakat terelő juhász. :D És ilyen is régen volt, tegnap este is írtam, meg ma is.^^ Fejlődőképes vagyok.

Álmodott estéken

Hajadba túr a kéj öt ujja,
Megcibál, rángat, magára húz,
Búgó hangon báj-dalát fújja,
Vasbilincset selyemporrá zúz.

Bőrödbe marnak szép körmei,
Érzékeid véresre hasítják,
Titkait ha végre felfedi,
Mellkasod sóhajok szakítják.

Ereidben gőzölög a vér,
Cukros-mézes vágyat ajka szül,
Lüktetése húsodig elér,
Izmaidban hévvel megfeszül.

Meztelen testébe öltöztet,
Lehelete borzolja pihéid,
Elpárásítja tekinteted,
Ő csókolja szádba igéid.

Émelygő, álmodott estéken
Ágyadba ezt a kéjt Én hozom,
S mint repedést száradt festéken,
Bőrödbe karcolva otthagyom.

Út

Elindultam az úton.
Kicsit tán egyedül,
Mint mikor éj csendjébe
Lágy szellő hegedül.

És mosolyogtam a napra,
Csillagos könnyem hullott éjjel,
Akár maró kínnal vertek,
Akár elemésztő kéjjel.

És hiába csapódott hozzám
Percnyi időkre egy-egy társ,
Viharos estéken mégis
Magányt talált a villámlás.

És hosszú utak után most
A te mosolyoddal ébredek,
Erős vállad a támaszom,
S ha tudlak, én is védelek.

És látom már végét az útnak,
S te, ki mellém szegődtél, édesem,
Hozzám tartozol, mint mához a holnap,
Mint testhez a szív; lüktetve, véresen

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Áhh, és áhh, és áhh. *.*

Késő esti siralom

Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában, ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.

Most jutottam arra a szintre, hogy elhiszem: a hiány valóban képes embereket ölni. Nagy vad, félelmetes, veszélyes, és legyőzhetetlen. Mégsem kerülheti el egyetlen élőlény sem, aki szorosabban kötődik egy másikhoz... Furcsa, hogy pont ilyenkor gondolkodom el ezeken, késő este, de talán ilyenkor jut rá időm, és van hozzá elég nyugalom körülöttem. Hiányzik. Hiányzol. Minden perccel jobban, és már a sírás szélén állok. Érzem a torkomban a gombócot, a fájdalmas feszítést a mellkasomban, ami ellen nem tehetek semmit. Talán még soha nem hiányoltalak ennyire... Érdekes. Remélem jól érzed magad, és nem vagy olyan szinten, mint én. Ezt senkinek sem kívánom...
Hjaj.

Meghatódom az érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa, a talpamtól az ölemen át, a fejem tetejéig elektromos áram cikázik keresztül rajtam, megremegtet elgyengít. És ha fejem tetejére állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.

Köszönöm a mai napot Gabi. :) Nagyon-nagyon-nagyon jól esett a törődés, amit kaptam, a beszélgetések, és úgy alapban, minden. Jó kis nap volt. :) Szivárvány. :)

És rohadtkibaszottallergia. Lehet, hogy ez már nem is az, mert köhögni nem szoktam tőle. Most pedig már majdnem megfulladok... Áhh.^^ Szerintem megyek aludni, ha már msnen is midnenki itt hagyott...^^