most utoljára... tényleg...

Visszaolvastam a blogod, pici szívem. Tudom, hogy te már nem nézel fel az enyémre, vagy nem sokszor, hisz már a sajátodat sem írod több mint egy éve, de sok mindent... megoldana... Szeretem olvasni a gondolataidat, és tudom, hogy én is több mindent tudok így közölni, mint mikor előttem vagy, mert akkor félek a vitától. Nem akarok veszekedni, soha nem célom, mert lehet, hogy annyira félreértesz, vagy én téged, hogy ott a vége.. Félek tőle.
De ha blogot írok... minden olyan könnyen jön. Olyan könnyen meg tudom fogalmaznia gondolataimat, leírni mi bánt. Tudom, hogy veled is így lenne. Annyi szép dolgot írtál. Most, hogy visszaolvastam, mintha nem is rólam szólna, és ez rossz.
Én reagálom túl, biztos vagyok benne. De kezd abból elegem lenni, hogy mindig engem bántasz. Mindig rajtam vezeted le a feszültségedet. Hiába forgatod a szemeidet, hiába mondod hogy hülye vagyok, akkor is, néha érzem rajtad hogy a hátad közepére sem kívánnál, de nem szólok semmit, békén hagylak, pedig hatalmas nagy szükségem van rád minden percben... Azért, hogy magad lehess. Mert tisztában vagyok vele, mennyi kötelezettséged van, hány helyre kell elmenned. De olyan nehéz... Mikor látom, hogy nem vagy lelkileg a csúcson, nem tudom nem megállni hogy megkérdezzem mi a baj. és minden egyes alkalommal megbántasz, mikor nem mondod el. Amikor lehülyézel. Amikor bunkó vagy. Csak egy jó szavad lenne hozzám, mint régen... annyiféleképpen kifejezted, hogy szeretsz. Most nem érzem, csak ha testileg is szükséged van rám... tényleg velem van a baj? Mond, én rontom el? Vannak pillanatok, percek, napok, amikor viszont érzem, hogy fontos vagyok még, amikor nincsen semmilyen kétségem, és ha lehetséges még jobban szeretlek. De következő nap... mintha kicseréltek volna.
Nem tudom mi van veled. Nem tudom miért van ez így. Nem tudom meddig bírom még. Nem tudom mennyi sebet kapok holnap. Vagy holnapután. Vagy azután. És persze, én vagyok a hülye... Annyira szeretlek...

Rühellem magam. Egyszerűen hányingerem van attól, hogy ennyire gyenge vagyok.